Megalakulásának 125. évében az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díszoklevelet ajándékozott a brassói Reménység Háza Református Központnak. Az indoklásban ez áll: a brassói magyar művelődési élet önzetlen támogatásáért.

A kis imaházból szellemi centrummá vált Reménység Háza már megépülésének pillanatától felvállalta Brassó magyar kulturális életének támogatását, megszervezését. A Magyar Ház hiányában a református templom tanácsterme a könyvbemutatók, kiállítások, koncertek, filmes találkozók, tudományos népszerűsítő előadások otthona lett. A hagyományossá vált tavaszi sokadalom több mint ezer ember találkozását jelenti, egymással és a város kulturális értékeivel. A Bartalis János vers- és énekmondó-verseny nemzetközi viszonylatban is rangos esemény.

Amikor a kultúrának nincsen háza, rendkívül nehéz megszervezni egy harmincezres magyar közösség szellemi ellenállását. Ha nem éppen lehetetlen. Azonban a szórványnak, a kisebbségnek éppen annyira szüksége van Isten igéjének hallgatására, mint a kulturális értékőrzésre, -teremtésre. Ezért tűnt természetesnek, hogy a Reménység Háza befogadta az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesületet is, irodát és teret biztosított céljainak beváltására. Korábban az egyetemisták Sirülő néptánc-csoportja is itt próbált, mert a Reménység Háza a fiatalok pártolását is gyakorolja.

A Reménység Háza vezető lekésze, Ménessy Miklós és felesége, Ménessy Csilla azok közé a ritka emberek közé tartozik, akik a kultúra támogatását is elsődlegesen fontos feladatuknak tekintik. Másfél évtizedes munkájukkal azt bizonyítják, hogy a mecénás támogatása nemcsak anyagi természetű! A különböző rendezvények költségeinek a vállalásával, kifizetésével legalább egyenértékű a kölcsönadott tekintély, amelynek hatása sokoldalú. A legszembetűnőbb: a felismerés, hogy a reménység fenntartásának része a kultúra gyakorlása, amely alatt szemeinket a hegyekre emeljük.

Ambrus Attila- BL